Bojler hibák esetén sokan először csak legyintenek: „majd elmúlik”, „biztos csak vízköves”, „eddig is ilyen hangja volt”. Pedig a melegvíz ellátásnál egy apró jel is fontos lehet. Egy csöpögő szelep, ingadozó vízhőmérséklet, furcsa zaj vagy gyengülő melegvíz nem mindig jelent nagy bajt, de nem is érdemes automatikusan elintézni annyival, hogy „még működik”.
A bojler és a gázos vízmelegítő tipikusan olyan berendezés, amire csak akkor figyelünk fel igazán, amikor már nincs meleg víz. Pedig a legtöbb hiba előtte már jelez. Csak tudni kell, mire figyeljünk.
Bojler hibák villanybojlernél: nem csak akkor van gond, ha nincs meleg víz
A villanybojler egyszerű szerkezetnek tűnik: tartály, fűtőszál, termosztát, biztonsági szelep, anód, csatlakozások. A valóságban viszont sok apró alkatrész dolgozik azért, hogy minden nap legyen meleg víz.
Az egyik leggyakoribb jel, ha a bojler lassabban fűt fel, mint korábban. Ezt sokszor vízkő okozza. A fűtőszál körül lerakódó vízkő olyan, mint egy szigetelőréteg: a készülék dolgozik, áramot fogyaszt, de kevésbé hatékonyan adja át a hőt a víznek. Ilyenkor nemcsak a komfort romlik, hanem a fogyasztás is nőhet.
Szintén árulkodó jel lehet, ha a bojler pattog, serceg, rotyogó hangot ad. Ez sokszor nem „normális működési hang”, hanem lerakódásra, vízkőre vagy belső terhelésre utalhat.
Amit kevesen tudnak: a villanybojlerben lévő magnézium anód nem dísz és nem mellékes alkatrész. Az a feladata, hogy a tartály korrózióvédelmét segítse. Egyszerűen fogalmazva: inkább az anód „fogyjon”, mint a bojler tartálya. Ha az anód teljesen elhasználódik, a tartály védelme gyengülhet, és hosszabb távon komolyabb meghibásodás is kialakulhat.
A csöpögő biztonsági szelep nem mindig ugyanazt jelenti
A villanybojlereknél sokan megijednek, ha a biztonsági szelep időnként csöpög. Fontos különbséget tenni: felfűtés közben némi csepegés előfordulhat, mert a víz melegedéskor tágul, a rendszerben pedig nyomás keletkezik. A biztonsági szelep éppen azért van, hogy ezt kezelje.
A gond ott kezdődik, ha a szelep:
- folyamatosan csöpög,
- erősen folyik,
- vízkövesedik körülötte minden,
- vagy korábban nem csöpögött, most pedig rendszeresen igen.
Ilyenkor nem biztos, hogy maga a szelep a hibás. Előfordulhat, hogy túl magas a hálózati víznyomás, nincs megfelelő tágulási lehetőség, vízköves a szelep, vagy a rendszer kialakításával van gond.
Ez az a pont, ahol nem érdemes csak szelepet cserélgetni. A valódi okot kell megtalálni.
Kevés meleg víz: nem mindig a bojler mérete a hibás
Ha hamar elfogy a meleg víz, sokan rögtön arra gondolnak, hogy kicsi a bojler. Ez néha igaz, de nem mindig.
A kevés meleg víz oka lehet:
- vízköves fűtőszál,
- hibás termosztát,
- elöregedett merülőcső,
- rossz hőfokbeállítás,
- keverőszelep vagy csaptelep hibája,
- rosszul működő visszacsapó szelep,
- vagy egyszerűen megváltozott használati szokás.
Egy érdekes, kevésbé ismert hiba: bizonyos csaptelepeknél vagy keverőszelepeknél előfordulhat, hogy a hideg víz „átkever” a meleg ágba. Ilyenkor úgy tűnhet, mintha a bojler nem adna elég meleg vizet, pedig a probléma nem feltétlenül magában a bojlerben van.
Büdös, barnás vagy zavaros meleg víz: ezt ne hagyja figyelmen kívül
Ha a meleg víz szaga furcsa, barnás, zavaros vagy rozsdásnak tűnik, azt nem érdemes megszokni. Lehet oka a régi csőhálózat, a bojler belső állapota, lerakódás, korrózió vagy hosszabb ideig pangó víz is.
A vízhőmérsékletnek higiéniai szempontból is jelentősége van. A használati melegvíz-rendszereknél a hőmérséklet fontos tényező a Legionella-kockázat csökkentésében; a brit HSE útmutatója például a melegvíz tárolásánál 60 °C feletti, az elosztásnál 50 °C feletti hőmérsékletet említ kockázatkezelési elvként.
Ez nem azt jelenti, hogy otthon vakon maximumra kell tekerni mindent. A túl forró víz forrázásveszélyes, főleg gyerekeknél és időseknél. A lényeg inkább az, hogy a bojlert ne csak fogyasztási szempontból nézzük, hanem higiéniai, biztonsági és használati oldalról is.
Gázbojler vagy gázos vízmelegítő: itt már a biztonság az első
A köznyelvben sokan minden gázos melegvíz készítőt „gázbojlernek” hívnak, pedig lehet szó tárolós gázbojlerről, átfolyós vízmelegítőről vagy kazánnal készített használati meleg vízről is. A lényeg ugyanaz: gázzal működő készüléknél nemcsak a meleg víz a kérdés, hanem az égés, a levegőellátás és az égéstermék elvezetés is.
A gázkészülékeket levegőellátás és égéstermék elvezetés szerint is különböző csoportokba sorolják; nem mindegy, hogy nyílt égésterű, zárt égésterű vagy más rendszerű készülékről van szó.
A gázos vízmelegítőnél intő jel lehet:
- ha nehezen gyullad be,
- ha gyakran elalszik a láng,
- ha ingadozik a vízhőmérséklet,
- ha sárgás, kormos, szokatlan a lángkép,
- ha feketedés, koromnyom látszik a készülék körül,
- ha zuhanyzás közben fejfájás, rosszullét, szédülés jelentkezik,
- ha a szén-monoxid-érzékelő jelez,
- vagy ha a fürdőszobában „nehéz”, elhasznált levegőt érezni.
Gázkészüléknél nincs házi barkács. Ha gázszagot érez, a helyiséget szellőztetni kell, a gázt el kell zárni, elektromos kapcsolókat nem szabad kapcsolgatni, és szakembert kell hívni.
Amit kevesen kötnek össze: új ablak, elszívó és gázos vízmelegítő
Régi házakban, társasházakban gyakori, hogy a gázos vízmelegítő éveken át „működött valahogy”. Aztán jön egy nyílászárócsere, egy új konyhai elszívó, egy fürdőszobai ventilátor, és hirtelen megváltozik a lakás levegőháztartása.
Ez különösen nyílt égésterű készülékeknél lehet veszélyes, mert ezek a helyiség levegőjét használják az égéshez. Ha nincs megfelelő levegő-utánpótlás, vagy egy erős elszívó megfordítja az áramlási viszonyokat, az égéstermék visszajuthat a lakótérbe.
A katasztrófavédelem tájékoztatása szerint a szén-monoxid mérgezések okai között szerepelhet a nyílt lánggal égő berendezések nem megfelelő levegő utánpótlása, az elmaradt karbantartás, illetve a kéményseprés hiánya is. Egy másik tájékoztatójuk szerint a vízmelegítő, tüzelő vagy fűtőberendezés hibája és karbantartottságának hiánya gyakori kiváltó ok, de szigetelt nyílászárók, légbevezetők hiánya vagy több berendezés együttes működése is szerepet játszhat.
Ez az egyik legfontosabb, mégis sokszor elfelejtett tanulság: nem elég a készüléket nézni, a környezetét is vizsgálni kell.
Mikor nem érdemes halogatni?
Vannak jelek, amelyeknél jobb nem várni a „majd hétvégén ránézünk” pillanatig.
Villanybojlernél sürgős ellenőrzést indokolhat, ha:
- folyik vagy erősen csöpög a készülék,
- leveri a biztosítékot vagy az áram-védőkapcsolót,
- égett szag érezhető,
- rozsdás víz jön a melegvíz-ágból,
- nagyon hangos fűtés közben,
- láthatóan deformálódott, rozsdásodik, vizesedik a környezete.
Gázos vízmelegítőnél nem érdemes halogatni, ha:
- gázszag van,
- a készülék kormol,
- a láng szokatlan,
- visszaáramlás gyanúja merül fel,
- gyakran leáll,
- fejfájás, rosszullét jelentkezik használat közben,
- vagy a CO-érzékelő jelez.
Ezek nem olyan problémák, amelyeket érdemes megszokni. A meleg víz kényelmi kérdésnek tűnik, de a mögötte lévő rendszer biztonsági kérdés is lehet.
Karbantartás: nem csak akkor kell, amikor már baj van
Egy bojler vagy gázos vízmelegítő akkor működik igazán jól, ha nem csak hiba esetén foglalkoznak vele. A villanybojlernél időnként szükség lehet vízkőtelenítésre, anódellenőrzésre, a biztonsági szelep és a csatlakozások átnézésére. Gázos készüléknél a karbantartás, az égés ellenőrzése, a légellátás és az égéstermék-elvezetés vizsgálata különösen fontos.
A karbantartás nem felesleges költség, hanem annak az esélyét csökkenti, hogy egyszer csak hideg zuhannyal, csöpögő tartállyal vagy komolyabb biztonsági problémával kelljen szembenézni.
A bojler hibák nem mindig látványosak.
Néha csak hosszabb felfűtési idővel, furcsa hanggal, időnkénti csöpögéssel, ingadozó vízhőmérséklettel vagy kevés meleg vízzel kezdődnek.
A legjobb döntés nem az, ha megvárjuk, amíg teljesen elromlik. Hanem az, ha időben szakember nézi meg, mi okozza a jeleket.
Zéman ’08 Kft. – víz, gáz, fűtés, épületgépészeti generál, átgondolt kivitelezéssel.
Hívjon most és egyeztessünk!
——————————-